Szépirodalom
Antropológia, Szociológia
Életmód
Filozófia
Ifjúsági és gyerekkönyvek
Irodalomtörténet, Művelődéstörténet, Művészet
Népek erotikája
Politika, Történelem, Tényirodalom
Pszichológia, Szociálpszichológia
Sport, sportpszichológia
Üzlet és menedzsment, közgazdaság, kommunikáció
 
borito_web.jpg
tetszik
 

Politika, Történelem, Tényirodalom


A barna táska. Egy hadifogoly naplója és levelezése, 1914–1918

 

Szerző: Kornis Anna – Takács Ferenc (szerk.)

Megjelenés éve: 2015.04.
ISBN: 978-615-5513-07-7
Részletek a könyvből
  • Az első világháborúról rengeteget írtak és fognak írni ezután is: történészek, szociológusok, regényírók, drámaírók, költők és zeneszerzők igyekeznek immár egy évszázada számot vetni a modern kor kataklizmatikus eseményével, a négy évig tartó és megállíthatatlannak látszó mészárlással, rombolással és pusztítással, amelynek során – kiszámíthatatlan és előre kalkulálhatatlan „járulákos kárként” – megsemmisült az újkori Európa évszázados szellemi rendje, társadalmi berendezkedése és politikai rajzolata.
  • Köztük, a háborúról írók között ott vannak – illetve ott voltak – azok, akik elsőként és első kézből, közvetlen tapasztalataik alapján számoltak be a világháborúról. Az egymással harcban álló hatalmak katonái – közlegények, altisztek és tisztek – között sokan írtak ilyen vagy olyan formájú „élménybeszámolót” a borzalom mindennapjairól: a harctéren, majd a hadifogságban, lövészárokban vagy a fogolytábor barakkjában, a ritka nyugalom vagy a szűkös pihenés perceit kihasználva gondosan naplót vezettek, levelek százait írták otthon maradt szeretteiknek, feljegyzéseket készítettek a tapasztaltakról, leírták, gyakran le is fényképezték, hogy miféle idegen népek közé, miféle messzi tájakra vetette őket a háborús sors kegyetlen forgandósága. Szomorú bizonyosság, hogy ma már egyikük sincs az élők sorában – de szerencsére sokuk háborús tanúságtétele fennmaradt, írásban és fényképen rögzített formában, és ma is, száz évvel a történtek után, kézbe vehető és elolvasható.
  • Ebből a könyvből egy ilyesféle tanúságtétellel ismerkedhet meg az olvasó: Kornis Jenőnek, az osztrák-magyar cs. és kir. hadsereg közkatonájának (később őrvezetőjének) 1914 és 1918 között írt háborús naplójával, levelezésével és elegyes feljegyzéseivel. Ezeknek a harctérről és a hadifogságból hazahozott dokumentumoknak különös volt a sorsuk. Miután Kornis Jenő 1918 tavaszán szerencsésen hazajutott az oroszországi hadifogságból, a háborús emlékeket tartalmazó iratokat és fényképeket egy barna színű női kézitáskába tette – hogy mikor, nem tudjuk. A táska azután eltűnt a szekrények mélyén: a háborús dokumentumok hosszú évtizedeken át olvasatlanul lappangtak a család budapesti otthonában, s csupán napjainkban, majd’ hetven évvel Kornis Jenő halála (1944) után derült fény a tartalmukra. (Az iratok sorsáról Kornis Anna, Kornis Jenő unokája ír részletesebben a könyv 5. fejezetében, Epilógus: nagyapám, a „Dembinszky” és a barna táska cím alatt.)

    *

  • Kornis Jenőt, a budapesti Hazai Bank Rt. harmincegy éves tisztviselőjét nem érte váratlanul, amikor 1914 augusztusa első napjaiban megkapta katonai behívóját. Ekkor már vége volt a vihar előtti vészterhes csendnek: a szarajevói merénylet után pontosan egy hónappal, 1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent a Szerb Királyságnak. A hadköteles korosztályok tagjai tudták, hogy hamarosan egyenruhát kell ölteniük. Volt, aki külföldi nyaralás közben levélben vagy táviratban érdeklődött az otthoniaknál, hogy megérkezett-e már a behívója. Kornis is kapott egy ilyen szövegű táviratot Velencéből; a hadüzenet másnapján, július 29-én adta fel egyik bankbeli kollégája.
  • Neki Esztergomban kellett jelentkeznie augusztus ötödikén. Ott – mint ahogy menyasszonyának, Löbl Gizellának írja levelében –, egy Erzatz Arbeiter Bataillon-ba, „munkás pótzászlóaljba” osztották be. Augusztus 8-án, vasárnap személyesen is elbúcsúzhatott Esztergomba látogató szeretteitől, mielőtt őt és bajtársait bevagonírozták. A katonavonat augusztus 11-én érkezett meg velük a galíciai (ma Délkelet-Lengyelország) Przemy¶lbe.
  • Itt, a negyvenöt kilométer kerületű kettős erődgyűrűvel körülvett, lényegében egyetlen hatalmas erőddé kiépített város körzetében kezdte meg frontszolgálatát, s lett hamarosan tevékeny résztvevője és szenvedő alanya a világháború keleti frontján lezajló egyik legjelentősebb hadi eseménynek, a mintegy 130.000 osztrák-magyar és hozzávetőleg 300.000 orosz katona csatájának, amely „Przemy¶l ostroma” néven vonult be a hadtörténetbe.
  • Itt kezdte írni naplóját is az ostrom mindennapjairól. Az orosz haderő visszaverésével és Przemy¶l felmentésével végződő un. „első ostrom” (1914. szeptember 24. – október 11.) borzalmait – ezeknek hatására írta ekkor a Pzemy¶lben szolgáló Gyóni Géza a Csak egy éjszakára… című híressé vált versét – szerencsésen túlélte, mint ahogy a 133 napos „második ostrom”(1914. november 2. – 1915. március 22.) hosszú hónapjait is, de a kiéheztetett, lőszeréből kifogyott és tönkrement felszerelésű védők, akik az előnytelenre forduló hadi helyzetben felmentő sereg érkezésében sem reménykedhettek, 1915. március 23-án letették a fegyvert az oroszok előtt. Kornis Jenő naplóbejegyzései innentől kezdve a fogságról szóltak. A mintegy 110.000 przemy¶li hadifoglyot – közöttük nagy számban magyarországi sorkatonákat és póttartalékosokat (más néven „népfelkelőket”) – az Orosz Birodalom közép-ázsiai területére, Turkesztánba, Szamarkandba, Taskentbe szállították, ahol azután őrizet alatt, hadifogoly-táborokban éltek és dolgoztak, főleg a mezőgazdaságban. Az 1917-es orosz forradalom és az évekig tartó polgárháborús helyzet következtében azok közül a magyar hadifoglyok közül, akik túlélték a fogság viszontagságait, igen sokan csupán hosszú évekkel később, a húszas évek elején juthattak vissza hazájukba.
  • Kornis Jenő őrvezető is egy szamarkandi lágerba került. De – mint később kiderült, szerencséjére – egy év közép-ázsiai lágerélet után, 1916 áprilisában egy hadifogoly-csoporttal átirányították Oroszország európai részébe, a moszkvai körzetbe. További két év fogság következett. 1918 tavaszán – a zűrzavaros körülményeket kihasználva – sikerült néhány fogolytársával együtt megszöknie, és átjutnia a német hadsereg által megszállt Ukrajnába, onnan pedig hazajutnia Magyarországra.
  • Hazaérkezése után Esztergomban jelentkezett a parancsnokságon a laktanyában, ahová négy évvel korábban bevonult. Kérvényezte felmentését a további katonai szolgálat alól. Felmentési kérelmének helyt adtak, a katonai szolgálatból 1918 májusában elbocsátották.
  • 1918. június 16-án házasságot kötött menyasszonyával, Löbl Gizellával. (Eljegyzésüket négy évvel korábban, 1914. májusában tartották – egy világháborúval az esküvőjük előtt.)
  • Przemy¶l bátor katonája, a hadifogságot rendkívüli lelkierővel túlélő cs. és k. őrvezető visszatért polgári foglalkozásához, folytatta munkáját a Hazai Bankban, ahol idővel magasabb, középszintű pozícióba került. Feleségével, Löbl Gizellával (1893–1969) a jelek szerint csendes és bensőséges családi életet éltek. Két gyermekük született, Kornis Gábor (1922–1997), akiből filmrendező lett, és Kornis Klára (1927–2011), aki pedagógusi pályára lépett.
  • A Kornis-család békés polgári életének az újabb világégés, a második világháború vetett véget, mégpedig az ő esetükben különösen kegyetlen, méltatlan és tragikus módon.
  • Kornis Jenő zsidó családból származott. A kiegyezés utáni korszak szülötte és neveltje volt, azé a koré, amelyet a magyar zsidóság történetében az emancipáció és az asszimiláció korának neveznek. Beleszületett a jogegyenlőségbe, a magyar nemzet polgárának tekintette magát, s meg sem fordult a fejében, hogy magyarsága és az ő családi és vallási hagyományai között valamiféle kibékíthetetlen ellentét feszülne, vagy áthidalhatatlan szakadék tátongana.
  • Amikor 1914 nyarán kitört a háború, természetesnek és magától értetődőnek tekintette, hogy egyenruhában és fegyverrel a kézben teljesítse állampolgári kötelességét. Meg sem próbálta az ügyeskedők és a lógósok, a katonai szolgálat alól ügyesen kibúvók, vagy a hátországi szolgálat biztonságában „dekkolók” számát szaporítani – azaz eleven cáfolata volt, mégpedig sok-sok ezer zsidó katona, hősi halott és kitüntetett háborús hős társaságában, azoknak a rágalmaknak, amelyeket a két világháború közötti antiszemita lélekmérgezés a magyar zsidóság világháborús szerepléséről terjesztett széltében-hosszában.
  • Hogy az 1918-1919-es időszakot, az összeomlást, a forradalmakat és a fehérterrort hogyan élte át a Kornis-házaspár, erről szinte semmit sem tud a családi emlékezet. Mint ahogy arról sem, hogy mindennapi életüket mennyire érintette közvetlen formában a Horthy-korszak államrezonná emelt antiszemitizmusa, amely idővel a törvényhozás eszközeivel igyekezett elérni – hivatalos megfogalmazásban – „a zsidók gazdasági és társadalmi visszaszorítását”, azaz a zsidónak minősülő (pontosabban zsidónak minősített) magyar állampolgárok fokozatos kizárását bizonyos foglalkozási ágazatokból és munkakörökből.
  • Amennyire tudjuk, Kornisékat egy ideig nem sújtották közvetlen és durva hátrányok. Nyugodt és viszonylag biztonságos életük csupán a harmincas évek végén, az un. „első és második zsidótörvény” (1938, illetve 1939) következtében vett baljós fordulatot. A törvények alapján zsidónak minősülő Kornis Jenő is belekerült abba az alkalmazotti kategóriába, amelynek arányszámát az első zsidótörvény 20 százalékban, a második pedig 12, illetve – értelmiségi pályákon – 6 százalékban szabta meg. A munkaadókat, mint ahogy a szabadfoglalkozásúakat tömörítő ügyvédi, orvosi, színész- stb. kamarákat is, hatóságilag kötelezték arra, hogy zsidó alkalmazottaik, illetve tagjaik létszámát ezekre a százalékokra szorítsák le, idő előtti nyugdíjazás, elbocsátás, illetve a kamarába való felvétel megtagadása útján. Kornis Jenő munkaadója, a Hazai Bank is így volt kénytelen eljárni: a harmincöt éve a bank alkalmazásában álló tisztviselőt 1940. január 1-i hatállyal nyugdíjazták.
  • Ötvenhét éves volt ekkor. Elhelyezkedni nem tudott, állást nem kaphatott. Kisebb megbízatások teljesítésével, alkalmi könyvelési munkákkal egészítette ki nyugdíját.
  • Magyarország 1941. június 27-én hadat üzent a Szovjetuniónak és evvel hivatalosan is belépett a háborúba. 1941. augusztus 8-án hatályba lépett a zsidók jogfosztottságát tovább súlyosbító un. „harmadik zsidótörvény”. Ugyanebben az évben törvény rendelkezett a katonaköteles korú zsidók „kisegítő szolgálatáról”, a hamarosan hírhedtté váló munkaszolgálatról.
  • A munkaszolgálat nemsokára a családot is érintette. 1943 októberében fiuk, Kornis Gábor behívót kapott – csupán 1945 augusztusában keveredett haza, miután a mauthauseni koncentrációs tábort is megjárva túlélte a viszontagságokat.
  • Édesapját már nem láthatta viszont.
  • 1944. március 19-ikét, az ország német megszállását és a Sztójay-kormány felállását követően a Kornis-családra is a vagyonuktól rendeletileg megfosztott, sárga csillag viselésére kötelezett és „zsidóházakba” vagy „csillagos házakba” összezsúfolt zsidók sorsa várt. Ekkor már lendületesen és igen hatékonyan folyt a vidéki zsidóság összegyűjtése és deportálása. Ugyanez várt a főváros zsidó lakosaira is, bár ők egy kevés haladékot kaptak: deportálásuk lebonyolítását Adolf Eichmann és magyar munkatársai júliusra tervezték be.
  • Kornis Jenő tehát egyelőre biztonságban volt – legalábbis a főváros közigazgatási határán belül, azaz az ekkor már a Budapest környéki zsidóság összegyűjtését és deportálását végző csendőrség működési körén kívül. Ám alkalmi munkái között volt olyan, amelyet a város határán kívül kellett elvégeznie. 1944 júniusában a rákoskeresztúri Zsidó Temetőbe (Kozma u. 6.) járt ki dolgozni. Június 28-án is villamosra szállt, hogy kimenjen Rákoskeresztúrra. Ezen a napon látták utoljára. Sohasem tért vissza, s hír sem érkezett felőle.
  • Hogy mi történt vele, nagy bizonyossággal rekonstruálható. Rákoskeresztúr akkoriban még önálló község volt Budapest határán kívül, azaz vidéknek számított. A többi környező községhez hasonlóan itt is csendőrjárőrök vadásztak a sárga csillag viselése révén könnyen azonosítható zsidókra. Nem kérdezték tőlük, hogy budapesti vagy vidéki lakosok-e. Előállították, alkalmi gyűjtőhelyekre vitték, majd bevagonírozták őket a legközelebbi auschwitzi transzportba.
  • Kornis Jenő is erre a sorsra jutott. A világháború magyar katonáját, Przemy¶l hős védőjét a nemzetből kitaszított, jogaitól és életlehetőségeitől megfosztott zsidóként pusztították el. Élete és halála szomorú példázat: a magyar zsidóság huszadik századi tragédiájáról, a magyar nemzet múltjáról és jövőjéről szolgál súlyos tanulságokkal.
  • Ár: 2800 Ft

    Kedvezményes ár: 2380 Ft (- 15 %)